1.nap
Reggel 8-ra érkeztünk az Erdély TV-hez, de a program, egyesek számára korábban kezdődött, például fél hétkor. Mikor először beléptem az épületbe, a berendezésen akadt meg a figyelmem. Minden modern volt, rendezett, tiszta. Sok érdekes szobát láttam amíg felmentem a hosszú lépcsőn, ami a fő irodába vezetett, vagy akármi is a neve. Ott voltak az Erdély tévések, fő szerkesztők, szerkesztők, műsorvezetők, operatőrök, stb. Három asztal volt ebben a szobában, mindegyiken 4 számítógép LCD képernyőkkel, kényelmes székek, papirok, ceruzák, jegyzetek, és mindenkinek a ceruzatartójában egy-egy fogkefe. :) Ezen kívül még voltak valami kamerák az egyik sarokban, monitorok, és egy leterített asztal két székkel. A másik sarokban egy könyvespolc és két számítógép, amin internet is van. Kicsit elcsodálkoztam, mert meg voltam győzödve, hogy mindegyik gépen van internet, hogy ha kell valami után nézzenek, vagy letöltsenek valamit, akkor legyen kéznél. De e helyett csak két gép van internettel és ide jönnek felváltva a szerkesztők, hogy keressenek infót, képet, videót, stb. Természetesen rend és tisztaság volt. Elkapott egy olyan érzés, mintha egy amcsi filmben lennék. :P
Kezdtek érkezni a munkások, akik egytől-egyig fiatalok és szépek voltak :-O (inkább a lányok :P) és akik közül egyesek nagyon ismerősnek tüntek, például Germán Melinda, Pintye Amália, Kádár-Dombi Katalin, Rafai Emőke, Gergely Tünde. Nem bírtunk rájönni, hogy honnan. Biztos nem a tévéből, mert sajnos nem tudjuk befogni az Erdély Tv-t. Valahonnan máshonnan...Lényegtelen.
Minden nap azzal kezdődött, hogy egy szerkesztő, felelős szerkesztő, (ezen a héten Germán Melinda) egy gyűlés féleséget tartott, ahol felolvasta mindenkinek a témáját, feladatát és közösen megbeszélték. Ezt érdekesnek és fontosnak tartottam, hogy mindenkinek tudnia kell a másik feladatáról, és Melinda azt is megmondta, hogy jó a témád, érdemes megcsinálni, vagy fölösleges.
Gondoltam Melindáról, még mielőtt kiállt gyűlést tartani, hogy ő igazi főnök tud lenni. Az arcán lappangott egy bizonyos szigorúság, de az is lehet, hogy csak fáradság volt az. Minden esetre, nem tart attól, hogy megsért valakit, nem érdekelte különösen, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla az emberek. Ez nagyon megtetszett benne. Ezen kívül én még azt mondanám, hogy Melinda maximalista. Ami nagyon hasznos egy ilyen fiatal, „szétszórt” társaságban.
Miután mindent megbeszéletek ezen a gyűlésen, hármunkat kiosztott egy-egy szerkesztőhöz, akivel terepre kellett mennünk és akitől esetleg tanulhattunk valamit. Engem azon a napon Ferencz Melániával tett, akiről tudni kell, hogy a Sapientián végzett Kommunikáció és Közkapcsolatok szakon. Imádja a sportokat, ő maga is jár sport táncra, a marosvásárhelyi Dance Art klubhoz. Egy szó mint száz, övé a sport szekció. A Félidőben pedig műsorvezető. Ennél jobb nem is lehet, gondoltam, hisz én is 12 évet jártam sport táncra és úgy éreztem, hogy a legmegfelelőbb emberhez tettek.
Mindenki nekifogott a feladatának. Mi is kaptunk egyet: gépeljük be a feladatokat, amiket Melinda felolvasott. Ezzel nem volt gond, hisz alig vártuk, hogy valami feladatot kapjunk, mert addig csak ültünk az egyik székről a másikra.
Később Melániával és egy szórakozott operatőrrel, Edgárral elmentünk a Sportcsarnokba. A City’us csapat edzőjétől kellett interjút vegyen Melánia és vágóképeket kellett készítsen Edgár. Ott végre megtanultam, hogy ha zaj van az inetrjú helyszínén, nem kell akkor sem ordibáljon az interjú készítő s az alany, mert a kamera külön sávokra veszi fel a háttérzajt s az interjút, majd a vágó, aki ebben az esetben, ha jól tudom szintén Edgár volt, egyszerűen leveszi a fölösleges zajokat. (lehet ezt nem mondtam helyesen, de én értem) Elkészültek a vágó képek is és Melánia közölte velem, hogy telefonos interjút kell készítsen a másik csapat edzőjével. Rájöttem, amig vártuk a sofört, hogy Melánia egy temperamentumos csaj, lobbanékony és mintha sose fogyna ki az energiából. Igazi sportimádó természet. Mikor visszaértünk észre vettem, hogy nagyon sürgeti az idő, ezért indulatosábbá vált és hamar neki is fogott megírni a hírt. Ekkor már csak ültem mellette és néztem miket ír. Volt egy érdekes táblázat szerű word dokumentum, ebben a formátumban kellett mindent írjanak. Mivel ez már kicsit hosszas volt és Melánia is nagyon elfoglalt volt, kimentem egyet cigizni, ahol találkoztam a rádiósokkal is, meg beszélgettem Pintye Amáliával. Ő sok érdekes eseményt mesélt tévés élményeiből.
Ezek után, mikor visszamentem az irodába, már nagyon nem volt mit csináljak, egyik gépnél írtam egy levelet Sántha Ágnes tanárnőnek, aki ide küldött minket.
Négy óra után nem sokkal indultunk haza, hisz Sántha Ágnes tanárnő azt mondta, hogy reggel 8-tól d.u 4-ig kell maradjunk. Ennek következtében úgy csináltam a programom, hogy nem maradhattam többet, ezért nem tudtam megnézni az esti híreket, ami jó lett volna.
2.nap
Nehéz volt a felkelés, még nehezebb, mint tegnap. De megérkeztünk gond nélkül és indult is a program. Melinda felolvasta mindenki feladatát, megbeszélték. Ezen a napon Pintye Amáliával társított, akivel a tegnap olyan jól eldumáltam a teraszon. Ez a csaj egy igazi életbomba! Vidám, sokat kacag és nagyon lelkes. Ő tényleg nagyon szereti a munkáját, nem riad vissza semmitől, és nagyon érdekes a hangja. Na, lényeg, hogy ő rögtön adott egy feladatot, miután Melindának begépeltük a híreit. Mondta, hogy az egyik hír képeit nézzem át, ami a sepsiszentgyörgyi cigigyárról szólt és írjam ki, hogy én miket vágnák be az új hírbe. Nagyon élveztem ezt csinálni és örvendtem, hogy kaptam valami szerkesztős feladatot. Komolyan izgultam! Azután mondta Pintyő, hogy nyissak meg egy olyan hír lapot, amivel mindenki dolgozik, s próbáljak megírni egy hírt, képekkel, headline-al mindennel. Na ez tényleg kihívás volt számomra, de élveztem minden percét. Sok időt vett igénybe, de egy szál cigi társaságában megpihentem. J
Kettőtől volt egy szavaló verseny, amire el kellett menjünk interjút készíteni, Pintyő, Shrek -az operatőr- és én. A szavaló verseny kicsit unalmas volt és a versenyzők is elég bénák voltak, de mégsem unatkoztam, mert Pintyő minden mozdulatát és tervét elmondta. Mikor odaértünk kezdte magyarázni a feladatokat, hogy mikor mit kell csinálni, például jegyzeteleni. Mesélte azt is, hogy minden mozdulatát figyeli az operatőrnek, ezért már tudja előre, hogy milyen képeket fog bevágatni, tudja, hogy kit fog megkérdezni, mit fog kérdezni, stb. Mondta, hogy ne aggódjak, ez mind gyakorlat kérdése. Nagyon ügyes ez a Pintyő... végig mindent magyarázott, még a verseny alatt is, aztán az egyik zsűri tagtól kapott egy szál virágot.
Visszaértünk a stúdióba és mondta, hogy sok feladata van, csomó mindent meg kell írjon nagyon rövid idő alatt. Leültem mellé, és kezdte mesélni, hogy miket kell szerkesszen, mesélte a legújabb fejleményeket s miközben oly hevesen dolgozott, minden lépését magyarázta, két aggódás és sietség között volt rám is ideje és ezt értékeltem benne. Aztán mondta, hogy megy készíteni egy telefonos interjút és kérte, hogy tartsak vele. Bevitt abba a szobába, ami szivacsból volt kirakva. :D Szuper volt. Mondta, hogy maradjak nagyon csendben és miután lebonyolította az egészet, jöhettek a kérdéseim.
Később, mikor már a feladatai végére járt, én egy másik géphez ültem és megnéztem egy csomó régi hírt és újat, vágatlan anyagokat, reklámokat, mindenféle érdekes videót, amit azon a gépen találtam. Ezzel megint eltelt az idő és eljött az esti hiradó ideje.
Ez már tényleg egy élmény volt. Leszedték a lepedőt arról az asztalról ami ott állt az egyik sarokban kamerákkal körülvéve, bekapcsolták a fényeket, beállítottak mindet és már jött is a két hírmondó, Gergely Tündike és a társa, akit nem tudom, hogy hívnak. Szépen kiöltöztek, de csak deréktól felfelé :)) és készültek, gyakoroltak a hiradóra. Olyan jó érzés volt, hogy életemben először a hiradót egy stúdióból nézem, nem pedig a TV előtt ülve. Láttam, hogy mi zajlik két hír között, hogy mennyit izgulnak, hisz élőben megy, el-el rontanak mondatokat, de mégis minden milyen folyékonyan zajlik. J Le voltam nyűgőzve. Azt se tudtam, hogy hova nézzek, a sugókra, a hírmondókra, a képernyőbe, ahol a hírmondók látták magukat, vagy a TV-be ami egész nap megy és ahol el van egy kicsit maradva minden. Tényleg nagyon klassz volt és kivántam, bárcsak én is csinálhatnám ezt.
Ez volt a leghosszabb nap és bár nem hittem volna, nagyon fárasztó volt reggel 8-tól este fél 8-ig ott ülni. De minden percet megért, mert tudtam, hogy aznap is egy tapasztalattal jöttem haza.
